A belső csatornahálozat
A belső csatornarendszer részei a következők:
- azok a berendezési tárgyak, amelyek a tiszta víz felhasználását szolgálják: a használt víz ezekből a berendezési tárgyakból (mosdók, kádak, mosogatók, vécécsészék stb.) folyik a belső csatornarendszerbe;
- a szennyvízelvezető csövek (ágvezetékek), amelyek a berendezési tárgyakból vagy más berendezésekből vezetik a vizet szabadon a beömlőnyílásba:
- alapvezetékek. amelyek a berendezési tárgyakat és a szennyvízcsatornát, a fő- és mellék-gyűjtőcsatornát kötik össze;
- ejtő vezetékek amelyeket általában függőlegesen helyeznek el, a fő gyűjtőcsatornába vezetik a szennyvizet; tovább oszthatjuk őket:
- szennyvízcsatornára, amely az ágvezetékekből gyűjti össze a házban keletkezett szennyvizet;
- csapadékvíz elvezetésére szolgáló gyűjtőcsatornára, amely a tetőről vezeti el az ott összegyűlt csapadékvizet
- szellőztetővezeték, amelyen át a belső csatornahálózat szellőzik;
- alapvezeték, amelyet a padló alatt, a talajban vezetnek, vagy az épület legalsó szintjénekmennyezete alatt, ez vezeti el a ejtő vezetékekből és az ágvezetékekből összegyűjtött szennyvizet;
Szagfogó berendezés
Minden berendezési tárgyat vagy beömlőnyílást szagfogó berendezéssel kell felszerelni. Ennek a legfontosabb feladata megakadályozni a bűzlő gázok kiáramlását a csatornahálózatból a belső helyiségekbe, a teraszra vagy az udvarra. A szagfogó berendezések vízzel zárók vagy mechanikusak lehetnek. Az épületek belsejében csak vízzel záró szagfogó berendezéseket szabad használni. A vízzel működő szagzáró berendezésmegakadályozza, hogy a csatornában keletkezett gázok kiáramoljanak a szobákba.
Ágvezetékek
Az ágvezeték a berendezési tárgyon elhelyezett szagfogó berendezéstől az ejtő vezetékig viszi a szennyvizet. Megoldható szellőztetett vagy nem szellőztetett módon is.
Az ágvezetéket általában a vakolat alatt, a falra szerelt szerelvények üregeiben, a gipszkarton válaszfalakban vagy a mennyezet alatt vezetjük, ahol el lehet takarni. Ha az ágvezetéket a padló felett szeretnénk vezetni, akkor azokat a berendezési tárgyakat, amelyeket a padlóhoz közel csatlakoztatunk a vezetékre, a függőleges ejtő vezetékhez közel kell elhelyezni. Az ágvezetéket ne vezessük a padlóban, ez a megoldás, amellyel leggyakrabban a második világháború előtt készült épületekben találkozhatunk, nem megfelelő. A vasbeton födémelemben vezetett ágvezetéket csak hegesztéssel szerelhetjük. Azt a vezetéket, amelyet nem a vakolat alatt helyeztek el. bilincsekkel rögzíteni kell a falhoz.
Az ágvezeték anyaga általában műanyag (polipropilén, polietilén, PVC)
Ejtő vezetékek és szellőztetővezetékek
Az ejtő vezeték egy függőleges cső, amely több mint egy szinten megy át, és amely az ágvezetékekből összegyűjtött szennyvizet az alapvezetékbe szállítja. Az ejtő vezetékbe a szabványban szereplő kivételektől eltekintve nem szabad csapadékvizet belevezetni. A régebbi házakon lévő, az ereszcsatornákban összegyűlő vizet az ejtő vezetékbe szállító beömlőket az átalakítás során el kell távolítani, és a csapadékvizet más módon kell elvezetni.
A legmagasabban csatlakozó alapvezeték felett az ejtő vezeték folytatódik felfelé, egészen a tető fölé, és legalább 500 mm-rel a tető szintje fölött vezet a külső környezetbe. Szellőztetőfejeket ma már nem használnak, mert rontották a szellőztetés hatékonyságát, mivel télen befagytak. A szellőztetovezetéken át kijutnak a szabadba a csatornahálózatban keletkezett kellemetlen szagú gázok, ezzel szellőzik a belső és a közcsatorna, vagy a zárt szennyvíztároló, ül. a házi szennyvíztisztító is. Ha a csatornahálózaton nagyobb mennyiségű víz folyik át, az tiszta, külső levegőt szippant a vezetékrendszerbe. Ha a szennyvizet elvezető ejtő vezeték nem szellőzne, nagyobb vízmennyiség átfolyása kiszippanthatná a szagzáró berendezésekből a vizet, és így a kellemetlen szagú gázok bejutnának a belső helyiségekbe.1 Az ejtő vezetéket a magas épületekben, ahol nagy az átfolyó szennyvíz mennyisége, kiegészítik egy vele párhuzamosan vezetett szellőztetővezetékkel, és néha kombinálják szellőztetett ágvezetékkel is.
Alapcsatorna
Vízszintesen helyezik el, ebbe folyik a szennyvíz az ejtő csatornákból ésesetlegesen a legalsó szinteken lévő berendezési tárgyakhoz csatlakozó ágvezetékekből. Az alapcsatornát általában a legalsó szint padlója alatt vezetik, vagyis az alagsor, vagy nem alápincézett épületek esetében a földszint padlója alatt, az épületen kívül a talajban.
A belső csatornahálózat szerelése
Az új épületekben a csatornahálózatot nyers, félkész szerelésként készítik el, ami annyit jelent, hogy a szerkezetkész épületbe beépítik a csatornavezetékeket. A burkolási munkák (vakolás, padlóburkolás, csempézés elvégzése után fejezik be, ekkor kerül sor a berendezési tárgyak felszerelésére. Az alapcsatornát az alapok befejezése után, gyakran még a fali felrakása előtt lefektetik.
Az alapcsatornát a talajban vagy a padló alatt vezetik, de még a lefektetése előtt az alapokban ki kell alakítani a szükséges átereszeket, vájatokat stb., el kell készíteni a tisztítóaknákat, ki kell ásni a vezetéshez szükséges árkokat, amelyek alját homokkal borítják (a vezetékeket homokba fektetik). A falakon vagy a levert oszlopokon 1 m-rel a leendő talajszint feli ki kell jelölni a szintjelzést.
Az alagsor mennyezete alatt, vagy annak fala mellett vezetett alapcsatornát akkor helyezik el, ha már legalább az alagsor mennyezete elkészült. A szerelés előtt elő kell készíteni a falakban vezetett csövek számi a vajatokat, és a falakban valamint a mennyezetekben a faláttöréseket. Az alagsorban 1 m-rel a talajszint felett be kell jelölni a szintjelzést.
Az alapcsatorna fektetését a közcsatornára való rákötésnél vagy a zárt szennyvíztároló gödörnél kezdjük, és a szennyvíz folyásával ellentétesen haladva végezzük. Az alapcsatornát a gyártó előírásainak megfelelően kell lefektetni és az egyes elemeket csatlakoztatni. Elhelyezzük az ejtő csatornát, elhelyezzük a beömlőket, és a kivezetéseket az alapcsatornára kötendő berendezési tárgyak számára.