Túlfeszültség elleni védelem

Az alapszintű védelem, amely azonban az elektronikus berendezések védelméhez még önmagában nem elegendő, az az eljárás, amikor az összes nem feszültség alatti, de vezetőképes alkatrészt egyenpotenciálra hozzuk, vagyis összekötjük egy központi EPH-csomóponttal.Más szóval az egyenpotenciálra hozás (EPH) azt jelenti, hogy a létesítményben (házban) lévő testek és más vezető anyagú (nem villamos) szerkezetek (vízvezetékrendszer, fűtés- és gázellátás csővezetékei, az antenna- és táv­közlőrendszer és a villámvédelem földelővezetékei, fürdőkádak, zuhany­tálcák, klímaberendezés belső fémcsövei stb.) fémes részeit vezetékkel egy gyűjtősínre kötjük, hogy azok azonos vagy közel azonos potenciálra kerüljenek.

Az e módon kiépített rendszer kiküszöböli a potenciálkülönbségeket és az épület vezetőképes részei közötti elektromos feszültségeket. így a ház és a benne lévő nagyobb, fémburkolatú készülékek, berendezések azonos potenciálra kerülnek. Az EPH csomóponthoz csatlakoztatni kell az összes földelővezetéket, védővezetőt, a fő összekötővezetőket és az esetleges üzemi földelés földelővezetékeit. Mint már említettük, a védőföldelő­hálózat fontos eleme az is, hogy a nem az elektromos hálózathoz tartozó, de vezetőképes tárgyak is hozzá legyenek csatlakoztatva, sőt ha lehet­séges, akkor a vasbeton szerkezet fémarmatúrái is.

Az épület túlfeszültséggel szemben védő egyik hagyományos kelléke a vil­lámhárító (villámfelfogóból, levezetőből és földelőből tevődik össze), amely a legalapvetőbb védelmet nyújtja a villámmal szemben. Még köz­vetlen villámcsapás is képes megvédeni az épület a komolyabb károsodá­soktól, nem tudja azonban megakadályozni, hogy ártalmas túlfeszültség indukálódjon a villámlevezető közelében elhelyezkedő összes vezetékben. Célszerű ezért az egész létesítmény védelmét kibővíteni további ele­mekkel, amelyek az ilyen túlfeszültségeket levezetik a védőföldelésre.