A vízellátás

 

A házak vízellátását belső (házi) vízvezeték rendszer biztosítja, amelyet bekötővezetéken át csatlakoztatnak a vízvezeték hálózatba vagy az önműködő vízműn keresztül a saját víznyerőre, általában kútra.

A belső vízvezetékekhez használt csövek:

  • fémből készült vízvezetékcsövek. A belső (házi) vízvezeték-hálózathoz használt csövek készülhetnek acélból, öntöttvasból, rézből, ólomból vagy sárgarézből.
  • acélcsövek. A belső vízvezeték-hálózathoz már évek óta horganyzott acélcsöveket használnak. Csak az épületekben lehet használni ezeket a csöveket, talaj­ba nem fektethetők. A cink azonban - főleg a meleg vizes csövek eseté­ben-csak rövid ideig véd a rozsdásodás ellen, egy idő után fellép a pont­korrózió, majd az eltömődés (üledékkel és rozsdával), végül a cső kilyu­kad.

 A hideg víz épületen belüli vezetésére régebben használt, aszfaltborítású csöveket rövid élettartamúk miatt ma már nem használják. Az utóbbi években már hazánkban is kaphatók korrózióálló acélból készült csőrendszerek belső vízvezeték-hálózat készítéséhez. Az acélcsövek előnye a műanyag csövekkel szemben a kis hőtágulás, a tűzállóság, a nagy szilárdság és a jó mechanikai ellenállás. Hátrányuk (a korrózióálló acélcsöveket kivéve) a kisebb ellenállás a korrózióval szemben.

 

  • többrétegű vízvezetékcsövek. A többrétegű csövek közé tartoznak azok a nyomócsövek, amelyek belső anyaga (az alapcső) műanyag cső, amelyet alumíniumfólia-réteg és külső műanyag védőburok borít. Az egyes rétegeket speciális ragasztó fogja össze. Ez a konstrukció csökkenti, vagy kiküszöböli a műanyag csövek egyes hátrányait. Elsősorban csökkenti a műanyag csövek nagy hőtágulását, amely így közelit az alumínium hőtágulásának mértékéhez, és növeli a szilárdságukat, így önhordóbbakká válnak. Ezeket a csöveket használhatjuk hideg és meleg vizes hálózatokhoz is. A többrétegű csövek másik típusa a talajban való fektetésre alkalmas polietilén cső, amelyet polietilén habból extrudált védőréteg borít, ez védi a csövet a mechanikus igénybevétellel szemben.

 

  • nem vas fémekből készült csövek és idomok. A nem vas fémek közül napjainkban leggyakrabban vörösrézből készítenek csöveket, idomokat a belső vízvezetékekhez. A rézből készült csövek alkalmasak hideg és meleg víz szállítására is. Kaphatók burkoltrézcsövek is, amelyek a talajban vezethetők. A rézcsövek előnye a műanyag csövekkel szemben a kis hőtágulás, a szilárdság és a jó mechanikai terhelhetőség. Hátrányuk az, hogy ivóvíz vezetésére csak bizonyos korlátozó feltételek betartásával használhatóak.A rézcsövek nem alkalmasak ivóvíz vezetésére olyan vezetékrendszerben, amelyeket nem használnak folyamatosan, amelyekben a víz hosszabb ideig áll. Az állott víz réziontartalma már olyan nagy lehet, ami egészségkárosító. Gondot okozhatnak azok a kutak is, amelyek nem adnak állandó vízminőséget. A csövek gyártásához használt nem vas fémek közé tartozik még az ólom is. A II. világháború előtt az ólmot gyakran használták csövek készítésére. Az ivóvíz vezetésére használt ólomcsöveket ónbéléssel kell ellátni. Az ólomcsöveket forrasztással csatlakoztatják. Az Európai Unióban az ólomcsöveket 15 éven belül ki kell cserélni, és új vízvezetékekhez már nem alkalmazhatóak.

 

  • műanyagból készült vízvezetékcsövek. A vízvezetékeknél használt műanyag csöveket és idomokat polivinilkloridból (PVC), polietilénből (PE), polipropilénből (PP) és polibuténból (PB) gyártják. Előnyük a korrózióállóság és a lerakódás elleni védelem, a könnyű szerelés és a kis tömeg. Hátrányuk, hogy nem tűzállóak, és szemben a többi alapanyagból készült csövekkel és idomokkal, nagy a hőtágulásuk. A PVC-ből készült csöveket nehéz újrahasznosítani.

 

A belső vízvezeték csöveinek szigetelése

A meleg víz vezetésére szolgáló belső vízvezeték csöveit hőszigetelni kell. A szabadon vezetett hideg vizes csöveket ugyancsak szigetelni kell. A fémcsöveket, amelyek felszínén lecsapódhat a levegőben lévő nedvesség, párazáró hőszigeteléssel kell borítani. A vakolat alatt vezetett csöveknél a rugalmas hőszigetelő anyag megengedi a csövek hőtágulását is.

Vízvezeték szerelvények

A szerelvények a vízvezetékben áramló víz áramlását szabályozzák. 

Áteresztő- és kieresztőszerelvények

A belső vízvezetékeknél ma használt legtöbb kézi elzárócsap vagy forgó­csap vagy szelep elven működik. A nagy átmérőjű vezetékek esetében ta­lálkozhatunk billenőszelepes vagy tolózáras megoldású elzárócsapokkal is. Napjainkban a hideg és a meleg vizes vezetékek esetében is egyre gyak­rabban használnak golyós forgócsapot, amelyben a víz útját egy átmenő nyílással ellátott golyó zárja.

 Biztonsági szerelvények

A belső vízvezetékeknél használt biztonsági szerelvény a biztonsági szelep, amely védi a csöveket és a berendezéseket (pl. a vízmelegítőket) a nem kívánatos nyomásemelkedéstől. Ha a nyomás meghaladja a gyárilag beállított nyomásértéket, akkor a biztonsági szelep kinyílik, és kiengedi a felesleges vizet. A biztonsági szelepen át kifolyó vizet a csatornahálózatba kell vezetni. Napjainkban leggyakrabban ru­gós biztosítószelepeket használnak, amelyekben a szelep-tányért rugó szorítja rá a szelepü­lékre. Ha a túlnyomás nagyobb a rugó által kifejtett erőnél, akkor a szelep kinyit.

Szabályozószerelvények

A belső vízvezeték-hálózatok sza­bályozószerelvényei a nyomáscsök­kentő szelepek, amelyek a víz nyo­másának csökkentésére szolgálnak, és a szabályozószelepek, amelyek a meleg víz visszatérő vezetékében kialakult nyomás veszteséget kompenzálják.Nyomáscsökkentő szelepeket akkor használunk, ha csökken­teni kell a víz nyomását olyan berendezési tárgyak előtt, amelyek meg­határozott maximális üzemi nyomásra vannak méretezve, és az kisebb, mint a vízvezeték-hálózatban lévő nyomás. Akkor is nyomáscsökkentő szelepet alkalmazunk, ha a közüzemi vízvezeték-hálózatban, amelyre a belső vízvezeték-hálózat csatlakozik, a nyomás nagyobb, mint 0,6 MPa. Ezzel védjük ugyanis a belső vízvezeték-hálózatot a túl gyors elhasználódástól.

Visszacsapó szerelvények

A visszacsapó szerelvények közé a visszacsapó szelepet és a visszacsapó csappantyút soroljuk. Ezeket a szerelvényeket ott használjuk, ahol meg kell akadályozni, hogy a víz az előírttal ellenkező irányba áramolhasson. A visszaáramlást a visszacsapó szerelvény önműködően megakadályozza. A visszaáramlás nem kívánatos ott, ahol a nyomáskülönbség szennyezett víz visszaáramlását okozhatná , vagy ott, ahol a melegebb víz a hideg ivóvízhálózatba juthatna be ily módon. A szivattyú­berendezéseknél azt kell megakadályozni, hogy a víz a szivattyún keresztül visszafolyjon a vízforrásba (például a kútba), ha a szivattyú nem üzemel.

Védőszerelvények és –berendezések 

A védőberendezések közé soroljuk a visszacsapó és a levegőztető szerelvényeket, az átfolyás megszakítókat és más speciális szerelvényeket, amelyek általában színesfémből készülnek. Fő feladatuk a szennyezett víz visszaáramlásának megakadályozása, amely veszélyeztethetné az emberek egészségét. A szennyezett víz visszaáramolhat a vízvezetékbe, ha alulnyomás keletkezik benne, vagy a csatlakoztatott berendezésekben keletkezett túlnyomás miatt.

Szűrőszerelvények és –berendezések

A szűrőszerelvények közé soroljuk elsősorban a mechanikai szűrőket, amelyeket olyan helyeken használunk, ahol meg kell akadályozni, hogy a fizikai szennyeződés (a vízkő letört szemcséi, a vezetékekben keletkezett lerakódás stb.) a védett berendezésekbe (szerelvények, szivattyúk és egyéb berendezések) jusson. Néha szűrőt használnak a bekötőcsövön is, hogy kiszűrjék a fizikai szennyeződést a közüzemi vízvezetékei érkező vízből. A mechanikai szűrők részét képezhetik más berendezéseknek is, szerelvényeknek. A mechanikai szűrők mellett alkalmaznak még centrifugális szűrőberendezéseket is, amelyeket jobbára a meleg vizes cirkulációs körbe szerelnek fel a keringtető szivattyú elé.