Víz- és páraszigetelés

A jelenleg leggyakrabban megtalálható aljzattípus a hazai épületekben a beton. Itt meg kell jegyezni, hogy bár szerkezeti elemről van szó, ez nem jelenti azt, hogy a burkola­tok mindén esetben közvetlenül a betonra kerülnek. Ha nem is találkozik a beton a rá kerülő, fából készült burkolattal, mégis jelentős hatással van arra.

A burkolás szempontjából a legfontosabb az épület földdel érintkező aljzatbetonja. Ennek szerkezete határozza meg az elkészült padló hőszigetelését, szilárdságát, ned­vességtartalmát. A gyenge kivitelű szerkezet megsüllyedhet, repedezhet, mely elválto­zások a padló tönkremenetelét is okozhatják.

A fa köztudottan még feldolgozott állapotában is nagy mértékű méretváltozással rea­gál a nedvesség változására. Ezért a padló élettartalma szempontjából a nedvességi viszonyoknak nagyon nagy szerepe van. A fa nedvesség hatására dagad, minek követ­keztében az egész padló befeszül, és jelentős mennyiségű víz hatására a fektetésnél al­kalmazott dilatációs hézagot megszüntetve a falhoz vagy a küszöbhöz préselődik. Mi­vel a falak általában elegendő szilárdsággal bírnak, többnyire a parketta púposodik fel, elválik az aljzattól. Nem egy eset ismert azonban, amikor a parketta győzött a fallal szemben. A padlón sok esetben a dagadást nem is lehet észrevenni, csak amikor már megszűnt, vagy csökkent. A leggyakoribb eset, ami rengeteg problémát jelent mind a vásárló mind a gyártók számára, hogy a szükséges technológiai időket nem tartják be, a betonozott felület nedvességét nem vizsgálják meg a parketta fektetése előtt. A magas nedvességtartalmú aljzatra történő fektetés eredménye pár hétig, hónapig szép padló, aztán az addig sima felület elkezd hullámosodni, amit a ráeső fényben nagyon jól lehet látni. Ezután a megrendelő joggal panaszkodik, hiszen a padló jelentős minőségrom­lást szenvedett. Azt azonban nehéz bizonyítani, hogy ki a hibás, hiszen addigra a be­ton már régen kiszáradt, sőt a parketta is megközelítette a gyári nedvességtartalom ér­téket. Ezért mindenképp elengedhetetlen az aljzat vizsgálata fektetés előtt. A követke­zőkben a jellemző nedvességforrások, valamint az azok elleni védekezés kerülnek tárgyalásra.

A padló három oldalról nedvesedhet

1.A legjellemzőbb nedvességforrás az aljzat. Ezen belül két jellemző eset fordul elő. Az egyik, mikor az aljzat, legyen az aljzatbeton, yagy akár OSB, a fektetés pillanatában a megengedettnél nagyobb nedvességtartalommal bír.

A másik, mikor pá­radiffúzió következik be. Első gondolatra ez csak az alsó szinteken elképzelhető, azon­ban ugyanúgy jelentkezhet akkor is, ha egy nedves pince található a födém alatt, vagy ha pl. a földszint és az első emelet közti födém páralecsapódást okozó hőhidat képez. A hőhidak - ahol a páralecsapódás képződhet - a külső pillérek, koszorúk, gerendák, erkély- és párkánylemezek mentén jelentkeznek, amennyiben külső oldalról nem ké­szül megfelelő hőszigetelés. A vízgőz képes a betonon keresztül átdiffundálni, majd, ha nincs köztes szigetelés, a parkettában megrekedni, mivel a lakkréteg megakadályoz­za a pára továbbáramlását.

Az aljzatbeton készítése után kb. 90 napra van szükség a beton kiszáradásához. Még a nyári, meleg napokon sem elegendő azonban 8 hétnél rövidebb idő a beton teljes szá­radásához.

Senkit ne tévesszen meg, ha a beton felülete szárazon porzik. A száradás ugyanis 10 cm-nél nem vastagabb betonban, a felszíntől befelé hetenként 1 cm-t halad ideális kö­rülmények között, ami folyamatos, jó szellőzést, 20 °C-os levegő hőmérsékletet és kb. 60%-os relatív páratartalmat jelent. Ezek a körülmények szinte sohasem állnak fent huzamosabb ideig.

Padlófűtéssel rendelkező lakásoknál a beton nedvességtartalma fokozottan számít. Ezért itt mindenképp javasolt a fűtés működtetése.

Az OSB egyre gyakrabban jelenik meg, mint a melegburkolatok hordozórétege. Vagy vakpadlóként, vagy könnyűszerkezetes házaknál alkalmazott építőanyagként ke­rül felhasználásra. Valóban sok előnyös tulajdonsága van, mint például a könnyű szegezhetőség, csavarozhatóság, mérettartás, rovarokkal, gombákkal szembeni ellenállás, megmunkálhatóság és nem utolsó sorban az ár. Azonban attól, hogy vízálló, vagy mér­sékelten vízállóként árulják, ami igaz is az OSB3, ill. OSB4 esetén, nem szabad elfe­lejteni, hogy fából van, tehát nedvesség felvételére alkalmas. A helytelen tárolás, szállítás miatt azonban jelentős mennyiségű vizet vehet fel, amit a beépítés után az egyensúlyi nedvességig igyekszik leadni. Ez a nedvesség bőven elegendő ahhoz, hogy a lefektetett parketta nedvességét növelje. Ez nem jelenti azt, hogy az OSB nem alkalmas e feladat betöltésére, de a vásárlás során külön figyelmet kell fordítani a nedvességtartalomra, valamint a beépítésnél is figyel­ni kell arra, hogy már csak akkor kerüljön fektetésre, ha más forrásból nem érheti víz. Praktikus megoldás lehet az OSB2, mivel gyenge vízállósága miatt mindenképp száraz helyen kell tárolni.

A második eset már több nehézséget, és a kivitelezés során elkövetett hanyagságok kijavítása esetén magas költségeket is jelent. Az aljzat vagy födém kialakításától füg­getlenül elmondható, hogy feltétlenül szükséges minimum egy összefüggő, vízzáró ré­teg a szerkezetbe, sőt, amennyiben aljzatbetonról és új építésről van szó, célszerű két réteg alkalmazása. A legelterjedtebb módszer PE vagy PVC fólia terítése. Ennek nagy előnye, hogy egy családi ház esetén szinte minden helységet le lehet fedni egyetlen összefüggő darabbal, ezzel kizárva a toldásoknál keletkező réseket. Fontos azonban, hogy az alkalmazott fólia min. 0,1 mm vastagságú legyen. Nem felelnek meg erre a célra a sokkal olcsóbb, azonban szigetelésre teljesen alkalmatlan takarófóliák. Jó vá­lasztás lehet a fekete kertészeti fólia, vagy a sátrakhoz ajánlott fóliák valamelyike.

Amennyiben a beterítés kavicsra történik, úgy javasolt rögtön két réteg használata. Ha nem lehet toldás nélkül összefüggő felületet készíteni, úgy egy 50 cm-es rátakarást kell kialakítani. Amennyiben biztosítani kívánjuk, hogy a fóliák ne mozduljanak el egymáson, úgy célszerű a toldásnál a két réteg közé egy szilikoncsíkot nyomni, és a két felületet egymáshoz simítani. Ha a szigetelés helyén nagyobb mennyiségű víz ellen kell védekezni, pl. talajszint alatti helységek esetében, akkor két, az előző megoldásnál ugyan drágább, de biztosabb megoldás közül lehet választani. Az egyik a hegesztett szigetelés, a másik az egyre inkább elterjedő „folyékony fólia". Ezek a termékek képe­sek ellenállni a folyamatos vízzel való érintkezésnek is. Hátrányuk, hogy csak szilárd burkolat szigetelésére használhatók.

2.Nedvesség forrása lehet a helyiségben az összes olyan fal, amely vagy kültérrel, talajjal, vagy valamilyen vizes helyiséggel, pl. fürdőszobával áll kapcsolatban. A kül­téri falak szigetelésénél is a legfontosabb a folytonosság, ill., hogy kapcsolódjanak a padló szigeteléséhez, megakadályozva ezzel az egész ház vizesedését. Nehezebb a vé­dekezés vizes helyiségek határoló falainál, mivel itt a csővezeték meghibásodása ele­gendő ahhoz, hogy a nedvesség utat törjön az elvileg szigetelt helyiség felé. Gyakori hiba, hogy a zuhanyzó vagy kád fallal érintkező éle nincs kellően szigetelve, és zuhanyzáskor egyszerűen befolyik a víz a kád, zuhanyzó mögé. A gond az ilyen jellegű nedvességfelvétellel, hogy a probléma csak akkor észlelhető, ha már a falon foltosodás látható, ill. a padló púposodni kezd. Ennek megelőzése csak úgy lehetséges, ha a he­lyiségben „teknőszigetelés" van. Az aljzatszige­telést a falak mellett felhajtsák.

3.A harmadik jellemző nedvesség forrás a padlófelszín. Nedvesedhet a parketta egy nyitva hagyott, vagy egy nem szakszerűen beépített nyílászáró esetén éppúgy, mint egy rossz takarítási szokás miatt. Ezek a nedvességforrások okozzák leggyakrabban a pad­ló tönkremenetelét. A helyes tisztításról, ápolásról egy külön fejezetben szólunk. Gon­dot okoz, ha nem a padló lefektetése az utolsó folyamat a ház építésekor a beköltözés előtt. Gyakran előfordul, hogy a parkettázó mester megelőzi a festést, ami által nagy mennyiségű víz kerül a helység légterébe, de ugyanez történhet, ha a lakás, vagy csak az érintett helyiség kerül felújításra. Ebben az esetben nagy jelentősége van a szellőz­tetésnek, valamint - főleg télen - a párátlanító berendezésnél.

Hőszigetelés

A fa köztudottan nagyon jó hőszigetelő, azonban nem szabad elfelejteni, hogy legfel­jebb 20-22 mm vastag réteget képez a padlón. Célszerű az aljzatbeton fölé elhelyezni a hőszigetelő anyagot. A hőszigetelést a vízszigeteléshez hasonlóan a falak mentén is biztosítani kell. Hőszigetelő anyagnak mindenképp terhel­hető szigetelő táblákat kell alkalmazni. Ezek lehetnek ásványgyapot vagy zárt műanyag habok, jellemzően polisztirol származékok. A vastagságát jelentősen befolyásol­ja a két helyiség közti jellemző hőmérsékletkülönbség.

Hőmérséklet

Az egyik legegyszerűbbnek tűnő, azonban rengeteg gondot jelentő tényező a levegő és a padló hőmérséklete. A legnagyobb gondot természetesen a hideg jelenti, nem csak az aljzatra, hanem fektetés technológiájára gyakorolt hatása miatt is. A már kész, megkö­tött és kiszáradt aljzatra nincs hatással a hőmérséklet, ill. annak ingadozása.

Fagypont alatti hőmérséklet esetén a víznek nincs módjában távoznia az aljzatból, mivel abban apró jégkristályok formában szilárd halmazállapotba kerül. Gyakran elő­fordul, hogy egy fűtetlen lakásban késő ősszel készítik el az aljzat betont. Ha ilyenkor a fűtés nem működik, az egész padló tönkremehet - egyszerűen szétfagy.

Azon túl, hogy az aljzat beton száradása, kötése lelassul a hőmérséklet csökkenésével, hasonló folyamatok játszódnak le a fektetés során a ragasztó, valamint a különféle lak­kok, alapozók esetében is. Még az oldószeres anyagok technológiai ideje is többszörö­se lehet az adatlapon szereplő értékeknek. A legkritikusabbak természetesen a vízbázi­sú diszperz rendszerek. Ezek, legyenek alapozók, ragasztók, vagy egyéb más kellékei a padlónak, nem kerülhetnek +5 °C hőmérséklet alá, ekkor ugyanis kicsapódik a diszpergált anyag a vízből, amit ezután nem lehet - keveréssel sem - újra eloszlatni. A jó minőségű és gyors munkavégzéshez legalább 15 °C-ra van szükség. Ez az érték egy­beesik a legtöbb gyártó által ajánlott minimális hőmérséklettel. Nem elégséges, ha a megfelelő hőmérséklet csak a munkavégzés ideje alatt biztosított. A teljes technoló­giai folyamat alatt folyamatosan biztosítani kell a legalább 5 °C-t. Ezért nem, vagy csak kiegészítő fűtésnek használhatók a különböző meleglevegő-befúvó berendezé­sek. Ha az aljzat beton száradásához szeretnénk biztosítani ilyen módon a megfelelő hő­mérsékletet, úgy könnyen bekérgesedhet, megrepedhet annak felülete a hirtelen, gyors száradás miatt. Más jellegű gondot jelen a gázégők használata, főleg a padló fektetése idején, mivel ilyenkor az égés mellett nagy mennyiségű vizet is juttatunk be a helyiség levegőjébe. A fűtés mellett külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az adott technológiai folyamat során felhasznált összes anyag hőmérséklete közel ugyanaz legyen.