Falfűtés

Az utóbbi időkben erős igény mutatkozik arra, hogy a hagyományosan elterjedt padlófűtés és radiátoros rendszerek kombinációját padló-és falfűtés kombinációjával váltsuk ki, vagy ahol a hőszükségletet teljes egészében fedezni tudjuk, csak falfűtést alkalmazzunk. Ennek fő oka elsősorban az, hogy napjainkban az alacsony hőmérsékletű (pl. 45/40°C) hőhordozóval üzemelő fűtési rendszerek hódítanak és a falfűtés vagy a padló-és falfűtés kombináció is ezek közé sorolható.
A hőérzeti kutatások rávilágítanak arra, hogy komfortérzetünk szem­pontjából a levegő hőmérsékleténél van egy fontosabb tényező is: a meleg sugárzás érzékelése. Ennek jelenlétében ugyanis az ember hőérzete kisebb környezeti hőmérsékletet igényel, ugyanakkor komfortérzete mégis biztosított. Tehát a megválasztott belső hőmérséklet 2-3 °C-kal csökkenthető változatlan hőérzet mellett, ez jelentős energia megtakarítást eredményez.

A falfűtéssel elérhető hőmérséklet-csökkentési lehetőség már önma­gában 12... 15 %-os energia megtakarítást jelent. Ezen túlmenően, mivel a helyiség levegő-hőmérséklete függőleges irányba lényegesen egyenle­tesebb, mint a konvekciós fűtéseknél, a további megtakarítás 5...8 %.

A falfűtés nagyon gyors szabályozhatósága még értékesebbé teszi azt, ennek alapja, hogy a rendszer kis belső átmérőjű csőrendszerében lényegesen kevesebb meleg víz cirkulál a hagyományos fűtési rendszerekéhez képest, ezért a felfűtési időszak rendkívül rövid. A sugárzó hőt hamar érzékelhetjük a vékony 2...7 mm-es vakolattal fedett fűtés­csövek felől. Ezen kívül a rendszerhez olyan osztó-gyűjtőket ajánlunk, amely a könnyű szerelésen kívül lehetőséget nyújtanak a fűtési körök pontos és ellenőrizhető hidraulikai beszabályozására, valamint a helyi­ségek hőmérsékletének különálló mechanikus vagy automatikus szabá­lyozására.

A lakótér kisebb hőmérséklete pozitívan hat a vegetatív idegrendszerre, az ember közérzetileg frissebbnek érzi magát, és nő az agy teljesítő­képessége.

A helyiségek porterhelése jelentősen csökken a levegő ventiláció lecsökkenése miatt, ami különösen asztmás és porallergiás család­tagok jelenléte esetén fontos szempont.
  A falfelület és a mennyezet fűtésre és hűtésre is használható megfelelő gépészeti kialakítás esetén.  A fűtő-, illetve hűtő réteg relatíve vékony (a padlófűtés betonrétegének vastagságához képest), ezért kicsi a rendszer tehetetlensége a radiátoros rendszerhez hasonlóan. Ez azt eredményezi, hogy úgy, mint a radiátoros rendszernél, az időjárás változásait megfelelő szabályozással gyorsan lehet követni, ugyanakkor az épületszerkezet fűtése ill. hűtése miatt van hőtartó jellege is.
Az előnyöknél érdemel említést az is, hogy nincs külön helyigény, nincs nedvesedés, penészesedés és korszerű energia-előállító berendezésekkel (kondenzációs kazán, hőszivattyú, stb.) üzemeltethető.
 A korrektség kedvéért meg kell említenünk talán egyetlen hátrányát is. Ez pedig az előbbiekből adódik. Mivel itt a falak a hőleadók, ha eléjük bútorokat teszünk, nagymértékben csökken a hőleadás, illetve hűtési üzemmódban a hűtés hatásfoka. Ezt megfelelő tervezéssel (előzetes bútorozási terv, csőregiszterek lehetőleg a külső határoló falakra és mennyezetre kerüljenek) tökéletesen ki lehet küszöbölni. Képek, dísztárgyak, lámpák utólagos elhelyezésére is van lehetőség a megfelelő műszerek vagy speciális hőérzékélő fólia segítségével, amely elszíneződésével jelzi a felfűtöttcsövek helyét.